A Rotátorköpeny Rehabilitációja
A rotátorköpenyt a vállízületet körülvevő izmok alkotják, melyek részben mozgatják a felkart, részben stabilizálják az izületet.
Mi okozhatja a rotátorköpeny sérülését?
Ezen izmok sérülését okozhatják hirtelen, rosszul kivitelezett, nem megfelelően koordinált mozdulatok, vagy külső erőbehatás, esés, vagy akár a kar megrántása.
A váll túlerőltetése, a túlzásba vitt fej felett végzett gyakorlatok, vagy túl nagy súllyal végzett erősítés szintén okozhatja a rotátorköpeny krónikus elváltozását és fájdalmát. A rotátorköpeny sérülés kifejezetten gyakran fordul elő dobóatlétáknál, de gyakran megjelenik az edzőtermekben nem megfelelő kontroll-, vagy túl nagy súllyal végzett gyakorlatok következménye képpen.
Foglaljon időpontot konzultációra
A rotátorköpeny sérülésének leggyakoribb tünetei:
- Fájdalom, ami gyakran éjszaka jelentkezik
- A vállizomzat kötötté válhat, mozgása beszűkülhet, jellemzően rosszabb a reggeli órákban
- A fej fölötti mozdulatok fájdalmat okoznak, nehezen kivitelezhetőek
- Nem kezelt sérülés esetén izomgyengeség jelentkezik: az aktív mozgásterjedelem beszűkülhet, ropogás, kattogás jelentkezhet a kar mozgatása közben.
A rotátorköpeny sérüléseinek típusai:
A rotátorköpeny sérülés lehet teljes vagy részleges.
A teljes szakadás az izom teljes vastagságán keresztülfutó szakadást jelenti.
A részleges szakadást az érintett terület vastagsága szerint első, második vagy harmadik stádiumú szakadásra lehet osztani. Az első stádium 3mm, a második stádium 6mm, míg a harmadik stádium 6 mm-nél nagyobb.
A rotátorköpeny sérüléseinek terápiája:
A rotátorköpeny sérülések terápiája nem teljes szakadás esetében nem igényel műtétet, sebészi beavatkozást, így a regeneratív medicina eszközeivel kezelhetőek: pihentetés, gyógytorna, kineziotape, kollagén injekció vagy prp. Így a TENS, valamint a mágnes és terápiás ultrahang kezelés az első vonalbeli terápia, ezt követik a lokális injekciók.
A nem-sebészi kezelés három fázisra osztható:
- A fájdalomcsillapítás és a nyugalomba helyezés fázisa, a váll és a kar rögzítésével. Ennek a fázisnak a lehető legrövidebbnek kell lennie, minél hosszabb, annál nagyobb a valószínűsége a befagyott váll kialakulásának (adhesive capsullitis).
- A helyreállítás fázisa, majd az aktív rehabilitáció szakasza, amikor passzív és aktív mozgatással visszaállítjuk az izmok funkcióját és mozgásterjedelmét.
- Ennek a fázisnak a célja a normál aktivitáshoz történő visszatérés. Mindhárom fázisban az előbb említett kiegészítő kezelések támogató szerepet játszanak.
A rotátorköpeny sebészeti kezelése:
A teljes szakadások és a magas-fokú részleges szakadások jellemzően a harmadik stádium esetén jöhetnek szóba. Bizonyos esetekben, amikor a sérülés hosszantartó 6-12 hónap konzervatív kezelés mellett sem gyógyul, a degeneratív és a részleges szakadásoknál is szükség lehet sebészi megoldásra.
Nem talált megoldást problémájára?
